[...] megtanultam belátni, hogy az embernek ahhoz, hogy az élet minden helyzetében boldog legyen, kell egy jóbarátja, és hogy maga is jó barát és jó polgár legyen, és hogy amellett, amit a belsõ hang sugalmaz, a saját vallásának formaságait is be kell tartania. Én az életemben mindez ellen vétkeztem, megbocsáthatatlanul és kitörölhetetlenül; ennek az emléke is elegendõ, hogy magamnak egyetlen boldog órát ne engedjek életemben. Hogy e törvények ellen véteni már soha nem fogok, szentül hiszem [...]

Vallásom legalább egyszer egy évben gyónást parancsol és szent áldozást. Ezt többé elmulasztani sosem fogom, és mostantól fogva mindent pontosan, de kételyek nélkül és nem túlhajtva fogok betartani. Ugyanezt tenném bármely más vallásban születve és nevelkedve is, mert ama népek szertartásait, melyek a Naphoz imádkoznak, éppoly jónak tartom mint a miénket. - Valamihez imádkozniok kell; vakságukban és balgaságukban érzik, hogy valami lebeg fölöttük, ami mindent rendez és életre kelt, õk azonban nem látják, tehát egy jelképet kell maguknak választaniok, mert képzelõerejük odáig fel nem ér. [...]

Vallásomban a teljes és tökéletes alázat érzését magasztosnak tartom és a magunkon aratott gyõzelem e diadalát a legkellemesebb és tisztább erkölcsi örömnek, amit az ember csak érezhet! És megalázhatja-e magát jobban az ember, mint amikor minden vétkét egy másik, csekély értékû embernek elmondja, és minden hiúságát elfojtva oly rossznak és gyarlónak mutatkozik, amilyen a valóságban, és amilyennek egyébként nem szeretné, ha tartanák. [...]