A vallási jelenségek hihetetlenül gazdag világát áttekinteni akaró tudományos szemlélõdés két rossz szélsõséggel is szembekerülhet. Ha pusztán egyedi, empírikus és történeti eszközökkel él és minden egyes vallási motívumot fel kíván dolgozni, reménytelenül belevész abba az áttekinthetetlen, értelmetlennek és értelmezhetetlennek bizonyuló adathalmazba, amely az egyes vallások térbeli és idõbeli sokféleségébõl származik. A fenomenológiai megközelítést nélkülözõ vallástörténeti szemlélet ilyen esetekben tipológiai rendezõelveket bevezethet ugyan, ám ennek áraként a vallások szerves fejlõdésének megragadásáról kell lemondania. Ám akkor sem jut tovább a kutatás, ha merészen elvonatkoztat az egyes vallások egyedi vonásaitól és tényeitõl, hogy egy teoretikusan kigondolt vallás-fogalom bölcseleti általánosságai mentén a vallás olyan jegyeirõl fogalmazzon meg állításokat, amelyek a valóságban nincsenek, nem az elmélet megkívánta logikai koherencia szerint vannak vagy elõfordulásuk egy-egy hitrendszerben csak részleges, esetleges, véletlenszerû.

A vallások fenomenológiai szemlélete e két rossz véglet között keresi a középutat. Mint leíró, tárgyi, érték- és értékelésmentes eljárás, tetszõleges számú vallási jelenséget vesz számításba, önmaga rendszerének kimunkálását pedig azon a módon keresi, hogy vallás-modelljét a leírt egyedi jelenségek "közös többszöröseinek" logikai, fogalmi, tipológiai és történeti rendbe állítása révén alkotja meg. Ebben az értelemben a fenomenológiai eljárás nem más, mint maga az általános, leíró és összehasonlító vallástudomány, amelynek koordinátarendszerében tetszõleges számú és természetû vallási tény értelmezhetõ az egyedi tények világának negligálása nélkül, ám közben egy általánosan érvényes vallás-fogalom és vallás-szemlélet is megalkotható vagy megõrizhetõ.

Az alábbi rendszer-vázlat elkészítésekor ezt a szándékot és igényt tartottuk szem elõtt, a tudományosan mértékadó vallásfenomenológiai szintézisek közül pedig G. van der Leeuw, G. Widengren és M. Eliade rendszerét, fogalmait és módszereit tekintettük használhatónak - bár nem mindíg és mindenütt feltétlenül követendõnek. A vallási világ egészének vizsgálata szempontjából tehát - tudatosan a szakmai hagyomány német-holland vonulatához (Religionswissenschaften) igazodva az angolszász felfogás (Religious Studies) ellenében -egy olyan vallásfenomenológiai rendszer vázlatát szeretnénk kínálni az alábbiakban, amely a szó valódi értelmében alaptudomány a vallástudományok (Religionswissenschaften) egész rendszerében: eredményei részben szerves folytatásra egy szisztematikus vallásfilozófiában juthatnak, másrészt módszertani, rendszertani és logikai alapként szolgálhatnak az empirikus vallásismeret tudományai, a vallástörténet és a vallásszociológia (vallás és társadalom) számára is. R. Otto és a nyobába lépõ vallásfenomenológusok alapján a vallás lényegét a Szent jelenlétének elemi tényébõl próbáljuk értelmezni; azokat a kisérletezéseket, amelyek a vallás vizsgálatát a történeti elemzés, a filozófiai elvonatkoztatás vagy a társadalmi tényként való megragadás útján igyekeznek elvégezni, csak egy ilyen fenomenális bevezetés által megalapozottakként tudjuk elképzelni.
 

Részletes kurzusterv:
 

* 1/1. A vallás fogalma és a vallásfenomenológia, mint módszer

* 1/2. A szent és a profán - leíró és bölcseleti megvilágításban

* 1/3. A szent világának keretei vagy a vallási jelenség dimenziói

* 1/3.1. A szent tér a vallások világában

* 1/3.2. A szent idõ a vallások világában

*1/3.3. A szent minõség cselekedetei és a rá irányuló emberi tettek

* 1/3.4. A szent tárgyi hordozói és kellékei a profán világban

* 1/3.5. A szent személyes hordozói a profán világban

* 1/4. A szent valóság 'narratív' megmutatkozása a mítoszban és az orális hagyományban

* 1/5. A szent valóság, mint írott, szentkönyves hagyomány

* 1/6. A szent értelmezése, mint narratív, verbális és deskriptív hermeneutika

* 1/7. A vallás, mint tanítás és dogma

* 1/8. A szent világa, mint az evilágiság szervezõ és szabályozó elve

* 1/9. A szent és az ember érzelmi érintettsége (valláslélektan 1.)

* 1/10. A szent, mint szemilyiségszervezõ erõ (valláslélektan 2.)

* 1/11. Az istenfogalom és az isteneszme

* 1/12. Teizmus - politeizmus - monoteizmus