Mint James írja, a legtöbb vallásfilozófiai könyv, tárgya bevezetéseképp, a vallás lényegének pontos definíciójával próbálkozik. Ám a definíciók igencsak sokfélék, ami mutatja, hogy a "vallás" szó nem egyetlen elvet vagy lényeget jelöl. Hasonlóképpen a "vallási érzés" sem valamiféle egyetlen, jól meghatározott lelki létezõre, specifikus mentális entitásra vonatkozik, hanem számos eltérõ érzés közös neve. Õ maga, mondja James, nem törekszik sem egységes definícióra, sem a tárgy mindent átfogó taglalására - inkább csak azt rögzíti, hogy mostani elõadásai milyen szemszögbõl foglalkoznak a vallással; hogy õ a "vallás" szó melyik jelentését, aspektusát állítja - ha tetszik, önkényesen - tárgyalásának középpontjába. Ez az aspektus pedig: a személyes, s nem az intézményes vallás. James hozzáteszi, hogy legalábbis egy bizonyos szempontból a személyes vallást fundamentálisabbnak tartja, mint a teológiai vagy az egyházi dimenziót, hiszen: "Az egyházak, ha egyszer már létrehozattak, másodkézbõl táplálkoznak a hagyományból; ám minden egyes egyház alapítója hatalmát az istenivel való közvetlen személyes communio-ból merítette." Jelen elõadásokban tehát, mondja James, a vallás ezt jelentse: "egyes emberek magányukban megélt érzelmei, tettei és tapasztalatai, amennyiben önmagukat az általuk isteninek tartotthoz való viszonyukban fogják fel". Az "isteni" fogalmát azután James az ünnepélyessel hozza összefüggésbe. Az isteni olyan elsõdleges, eredendõ valóság, amelyre az egyén csakis ünnepélyesen és komolyan tud tekinteni. A vallásos érzést jellemzi továbbá az univerzum, a világ, a valóság egyfajta lelkesült elfogadása. A világot elfogadhatjuk mintegy erkölcsi alapon is - tudomásul vehetjük törvényét és engedelmeskedhetünk annak, miközben azonban igának érezzük. Ehhez képest a világegész vallásos elfogadása, hangsúlyozza James, nem puszta tudomásulvételt, hanem lelkes boldogságot jelent. Illusztrációképpen James a Krisztus követésébõl idéz:

Azt mondd: Uram, te tudod, hogy jobb, legyen ez vagy az, amint akarod. Add azt, amit akarsz, amennyit akarsz, amikor akarod. Ahogy tudsz, intézkedj velem jótetszésed szerint, amint neked leginkább becsületedre válhatik. Tégy oda engem, ahová akarsz, bánj velem szabadon mindenben, kezedben vagyok, forgass és hányj-vess keresztül-kasul. ... a te közeledben mikor mehetett rosszul a sorom? Inkább szegény akarok lenni teérted, mint gazdag tenélküled. Inkább választom azt, hogy a világban bujdossam veled, mint hogy a mennyben lakjam nélküled. Ahol te vagy, ott a mennyország, s ott a halál, meg a kárhozat, ahol te nem vagy.